Halle

Videki egyetemvaros, keletnemet hodalyos gyarepuletekkel, s kezzelfoghato elhagyatottsaggal, ugyanakkor rengeteg zolddel, biciklivel s terrel. Szamomra mindez a legjobbkor jott mert nagyon kimerulve erkeztem. A vendeglatommal Andreassal meg Parizsban talalkoztam, o is a Solidarites Jeunessesnel onkenteskedett, persze egy teljesen eltero kozegben mint en, gondolok itt Parizsra, a Bureau-ra, a SJ nemzeti irodajara es a 38-ra a lakasra ahol “lehet lakni” ha Parizsban jarsz. Egy statisztikai kimutatast csinalt az SJ-nek de mar ket honapja visszajott Halleba. A csaja biologus s epp egy honapig valamelyik kinai sivatagban kutat, uh megkaptam a szobajat, a biciklijet es a szamitogepet. Szocialisan igyekeztem inaktiv lenni de azert osszehaverkodtam Andreas nehany hallei haverjaval, akik annyiban halleiek h itt tanulnak, de Nemetorszag kulonbozo tajairol erkeztek; ez egyebkent altalaban megfigyelheto itt h sokan tanulnak mas varosban, mint ahol felnottek s aztan konnyen lehet, h egy harmadik helyen telepednek le; lehet rola vitatkozni de nekem tetszik, foleg a Budapest-centrikussaghoz kepest. Mindenki biciklivel jar s ennek megfeleloen rengeteg a bicikliut, s a bicikli jelen van a kozlekedesben, erezhetoen szamitasba veszik mind az autosok mind a gyalogosok, egyaltalan nem azafajta partizankozlekedes mint nalunk. A masik ami nagyon tetszett h barmerre indultam tiz percen belul talaltam egy nagy elhagyatott parkot, ahol volt ugyan nehany pad de a fuvet lathatoan evente ketszer nyirtak s mas nyoma nem is nagyon volt bmifele emberi beavatkozasnak; kifejezetten felszabadito volt ez mondjuk a parizsi mar-mar frusztralo rendezett, bekeritett kis parkocskakhoz kepest.

A nagy kenyelemnek s nyugalomnak koszonhetoen tovabb maradtam mint terveztem s csak szombat del fele indultam. Andreassal kitekertunk egy varosszeli benzinkuthoz, mivel az autopalyafeljaronal egyszeruen lehetetlen stoppolni. Az elso muki akit megkerdeztem egy vegyeszmernok elvitt Potsdamig a felesegevel aki fogorvos s az audijaval, ami nekem kicsit urhajo hangulatu volt, persze ez reszben betudhato a 210!!!kmes atlagsebessegnek is. S a vicces h ez Nemetorszagban teljesen normalis, ugy ertem az autopalyak ingyenesek s nincs sebessegkorlatozas, az emberek pedig ezt hasznaljak s nincs ebben semmi kirivo vagy kulonleges. Egy benzinkutnal tettek ki ahol egy mezitlabas, magas zongorista vett fel s bevitt a berlini allatkertig. Harom ora se telt bele s ujra Berlinben voltam, eletemben otodszorre; felhivtam Manot aztan felszalltam az S-Bahnra, elindultam az Alexanderplatzra s kozben azon gondolkoztam h vajon ezuttal mit kapok Berlintol  

Klodzko

Egy csehorszäggal körbevett kis lengyel csepp „központja“, helyes kisväros egy nagy eröddel s paneltömbökkel, de a folyo s a zöld videk absz elhetöve teszi. Eletem egyik legintenzivebb erzelmi hullämvasutjät eltem ät egy ketlakäsos internacionälis panelalbiközössegben, az ottani evs-esek között, uh kedden reggel kiegve s kimerülve „menekültem“ toväbb; persze az utazäs gyorsan toväbbränt uh van mivel kenegetni a sebeimet; menni kell s en megyek, ezt erzem s ezzel semmi nem versenyezhet, ami egy adott helyhez kötött s maradäsra szolit fel. Hogy hol er akkor mindez veget? talän nem vhol hanem vkivel; s talän ezert kellett most toväbbällnom, mert ennek nem jött meg el az ideje.

Halleba terveztem ami kb 500 km uh nem kellett hajnalban indulnom, delre azert kinn voltam az uton s hamar fel is vett egy furgon, ami elvitt Wroclaw alä a pälyäig. Egy pocakos kedves csalädapa, nem beszelt, nem kerdezett s ezert nagyon häläs voltam. Nemi kavarodäs utän talältam egy benzinkutat s egy hondät, benne egy nemetorszägba tarto „easy buisness man“-nel (a kifejezes egy holland stopppärostol szärmazik akikkel Lisszabonba tartva futottam össze Marseilles alatt: „egy Volvo legkondival 150nel, benne egyedülällo karrierista kozepkoru üzletember aki evek ota utazik fel-alä europäban.“). A fickot Tamäsnak hivtäk s amennyire kedves volt legaläbb annyira unszimpatikus: az apja vmi zseni s a csalädnak van egy nagy gyogyszergyärto cege; vagyis Tamäs beleszületett a joletbe, kimuvelte magät, de minimälisan sem reflektäl a helyzetere. Ennek ellenere voltak mokäs jelenetek pl mikor 80nal hajtottunk egy kanyargo uton s elövette a dobveröit h a kormänyon doboljon vmi jazz-grouve-ra, meghozzä kifejezetten együtt elve a zenevel. Älltunk vagy egy orät Görlitznel mert vmi haverjätol penzt szerzett aztän kaptam ajändekba ket sört s kb fel hetkor tett ki Dresda utän.

Annäl a bizonyos Aral kutnäl ahol ket eve Berlinbe menet ätszeltem az autopälyät de vegül ott is kellett aludnom, h aztän betegen erkezzek (itt is megragadnäm az alkalmat h B.Sz. bocsänatät kerjem a törtentekert;)). Azert ez leültetett egy pillanatra, nem feltetlen az h felideztem akkor milyen erzesekkel s gondolatokkal voltam itt, hanem h mennyire összetett s hihetetlen törtenet bontakozott ki ebböl, vagyis mennyire beläthatatlan volt ez az eltelt ket ev ; idöutazäs, a terben torteno repetitiv elmozdulässal; a ter ismetlödese nyit perspektivät az idöben; nem mellesleg ez a gondolatmenet hasonlo eredmenyre vezet mint a döntesre vonatkozo (lsd.:Véletlen(?!))

Hamar talältam egy egyeni vällakozo elektromernököt aki lemenö napnak egeszen Halleig röpitett (180km/h), s magam is meglepödtem h nem felejtettem el nemetül. Egy is opel bevitt a pälyaudvarra, Andreas (egy nemet ex-önkentes akit pärizsbol ismerek) pedig ertem jött. Fel nap alatt ätertem Nemetorszägba, ettöl az „itt majd hirtelen ott“-tol ugy ereztem magam mint vmi kem, vagy titkosügynök; szämomra persze mär nem ujdonsäg de azert mindig ledöbbenek h szemvillantäs alatt szelhetünk ät orszägokat, csak rajtunk äll, hiszen meg penzbe se kerül; s ez nem csak a szavak szinjen erdekes h akkor most nemet, francia vagy lengyel, hanem h valoban erzed a vältozäst s talän azt is tisztäbban lätod ettöl h te ki vagy s mit szeretnel.

Natural Dread Killaz

Nyolc honapja nem järtam otthon, nyugaton eltem, franciäul gondolkozom s älmodom, s Lengyelorszägba erve olyan mintha hazaertem volna. A kelet-europai lepukkantsäg szembetünö, a häzak, az utak, az autok, a reklämtäbläk, söt meg az emberek is. Imädom ezt, legszivesebben lehajoltam volna megcsokolni a földet, oda tertem vissza ahonnan jöttem s amit Franciaorszägban nem igazän ertett senki, egyszeruen mert nem eltek ät. A kerdes egyszeru: tudod mi az a trabant vagy a polski fiat? S a välasz sokmindent elärul. Ez a különbseg egyebkent mindevegig jelen volt az önkentesek között is; nem ältalänosan s mindennapokban, de egyszeruen mäshogy szemlelunk bizonyos kerdeseket, problemakat, mi kelet-europaiak. (Nem tudom pontosan meg hatärozni mely orszägokat ertem ezalatt, h akkor most Romänia meg igen de Macedonia mär nem, de talän nem is ez a lenyeg). Lehet h eltero a kulturänk de ez szocialista 50 ev kimunkält egy kozos kollektiv tudatot, hasonlo fruszträciokkal, ellentmondäsokkal, konfliktusokkal. Most pedig mindenki rohan nyugatnak, egy rendszer fele ami maga sem tudja mihez kene kezdenie; en imädom ezt a kelet-europät mert meg nincsenek meg a lehetösegeink s az eszkozeink h annyira elhulyultek s kiegettek legyunk mint a nyugat (itt a nagyätlagra gondolok hiszen nyilvän jelentos csoportok kepesek ezen eszközök ellenkezö iränyu hasznälatära, de az is biztos h „mi“ az elobbiert s nem az utobbiert rohanunk nyugatnak; megintcsak a nagy ätlag). Ehelyett szerintem meg kene talälni a sajät utunkat, együtt kene müködni, egymäst segitve megerteni h mi törtent, milyen hatäsai vannak ennek, s hogyan lehetne ebböl elöremozdulni, de itt az elöre jelentesen talän elgondolkozni egy picit. Egyszerre csatlakoztunk az EU-hoz s most azt erzem h ez sokat segithet ebben; megindult egy folyamat ezekben az orszägokban s hihetetlen fontos lenne h megteremtödjön vmifele együttmüködes, mert enelkül egyesevel veszunk el vmi homälyos izeben ami mär a veget järja. Ezek persze benyomäsok s nem egy kiforrott koncepcio de majd idovel; ugyanakkor a nyugat-kritikäm s kelet-szeretetem magja nem emocionälis, se nem ideologikus, hanem empirikus.

Nem mellesleg Lengyelorszägban mindenhol stoppolnak az emberek, megszokott jelenseg a stoppos s fel is vesznek. Talältam egy jo helyet az autopälyätol delnek le Klodzkoba, mär sötet volt azert egy kivilägitott keresztezödesben, egy buszmegälloban. Tizkor kezdtem stoppolni de nem igazän aktivan hiszen pillanatok alatt szeltuk ät Nemetorszägot s szinte meg meg sem erkeztem, ugyanakkor persze feltem h itt kell ejszakaznom. Egy ora multän megällt Marek, egy ketüleses fiattal, amibe alig fert be a dizseridum s iräny Klodko. Foltozot gyorsforgalmi ut 110-zel, olyan volt mint mikor Balatonrol jöttünk haza s az apäm „meghuzta“ az utolso tiz kilometert aminek minden egyes fucsomojät ismerte. Amit ez a sräc csinält azt egyetlen haverom sem tudta volna utäna csinälni fuggetlenmul attol h milyen autoval probälkozik. Piros Pall-Mall-lal kinält (ezt is jo reg szivtam) s egy hangszorora kötöt mobiltelefonrol hallgattuk a Natural Dread Killaz -t, lengyel helyi reggae, valami hihetetlen ritmus s lengyel mc-k, kozben pedig telihold, a hätam mögött 1200 kilometer, ill 8 honap, s meg csak fogalmam sincs h akihez megyek az h fogad, vagy egyältalän minek megyek. Egyszeruen felelmetes, frenetikus; majd a klodzkoi pälyaudvarra erkezve ejfelt üt az ora; ez volt az a pont ahol abbahagytam a reflexiot, s leültem elszivni egy cigit.

Marius

Nehez meghatarozni h mi a „jo stop“, mert a helyzettol fugg, h sietsz-e, beszelgetni vägysz-e vagy aludni, mindenesetre Lengyelorszägba tartva meg Franciaorszägban talälni egy hazaigyekvo lengyel csempeszt (burkolot) azt hizsem ez megerdemli ezt a jelzöt. Marius (szigoruan süsü betüvel) ket eve ingäzik ki Lyonba Krakko mellöl, ennek ellenere nem tett szert kulonosebb nyelvi ismeretekre, annäl is meglepobb h cseppet sem volt fruszträlo ez a ropke 10 ora amit egy fedel alatt töltöttunk. Ez asszem nagyban koszonheto a zenenek; Elzäszban AC/DC-t üvöltöttünk a lengyel hatärnäl pedig mär vmi osregi rock´n´rollra szabälyosan headbanggeltünk, nekem mondjuk a csucspont a Nürnberg elötti-utäni Lady Punk (lengyel) szakasz volt. Összebarätkoztunk, s vmit megertettünk, vagy csak egyszerüen megosztottunk vmit amit mindketten mär ertettünk; a stopposnak küldetese van, küldetes ez az emberiseg fele, az elszigeteltseg s elidegenedettseg elleni harc, kapuk nyitäsa, keres a kommunikäciora, a bizalomra s a szolidaritäsra; ezältal egyben hatalmas felelöseg is, mind azok fele akik felvesznek, de azok fele is akik nem vesznek fel, talän ha bekevel engedjuk el oket legkozelebb megteszik; ahogy a Bandi mondta Marseillesbe menet, az elutasitäsra adott elutasitässal csak näcikat nevelünk.

Freiburg utän egy megkopott kek kis täbla: Berlin 865 km. Berlin jelezte h immär az ö fennhatosäga alä tartozunk, az ö utjait järjuk, nem eröszakosan, mindössze egy kis täbläval de ennyi eleg volt ahhoz h aktivälja azt az inkäbb virtuälis vagy spirituälis burkot ami eler az orszäg legkisebb sarkäba is; nekem foleg Pärizs utän volt erdekes ez a kontraszt, milyen elterö s milyen mennyisegü jelentestartalom halmozodott fel emogott a ket nev mogott mely tulmutat magan az orszägon is. Nem istenitem ezt, de nem lätok mögötte semmifele elnyomäst semmifele hatalmat ezert tisztelgek elötte.

S persze erzekelheto a vältozäs hiszen az ingyenes s sebessegkorlätozäs nelkuli autopälyäk meg arra is felszabaditoan hatnak aki nem különösebben lät fantäziät az autozäsban. Utközben persze lätunk härom-negy komoly dugot a tuloldalon, de azzal a rejtett örömmel suhanunk toväbb amit egy halälhir sorän erzünk sajät eletünk birtokläsa okän. Persze h ezt is elitelem, de ilyenek vagyunk, inkäbb meg kene tanulnunk a mäsik fejevel gondolkozni mikor mi vagyunk bajban. A haläl kicsit komplikältabb de mikor dugoba kerültünk szinte ereztem a szembejövök mosolyät, s ettöl en is könnyebben vettem azt a ket orät amit Dresda elött älltunk. Hol mäshol, ha nem ennel a gyülölt värosnäl, ami annyiszor elärult s megkinzott. Az a bizonyos februäri hajnali hat ora a dresdai aral kutnäl meg mindig megüt; häläs vagyok erte mert azota nem borultam ki igazän stoppoläs kozben de soha nem fogom tudni szeretni ezt a värost. Most keresztbe metszük ät a Berlin-Präga tengelyt talän ez felold vmit. Kalkulälok az idovel, hajtom Mariust, gondolatban gyorsitok s elozok, färaszto igy utazni, de nem tudok gondolkozni, meg akarok erkezni s csak ez szämit. Majd Wroclaw utän kitesz s bucsut veszunk; ket ev utän ujra Lengyelorszägban.

Véletlen(?!)

Nehezen talälhatnek jobb peldät annak bemutatäsära miert ällitom h letezik a sors s h ertelmetlen döntesröl beszelni. Persze ezekhez a fogalmakhoz meglehetösen speciälis jelentest pärositok, s ennek köszönhetöen a következteteseim is elteröek a hasonloan gondolkodoktol.

Tehät azon a bizonyos csutortok reggelen megindultam az autopalya menten arra amerre a benzinkutat sejtettem, felszabadultan h vegre uton, de megis frusztralva h hosszu ut van elottem s nem tudok elkezdeni stoppolni (autopälyän a sebesseg miatt eleve eselytelen; a veszelyesseg megitelese egyen fuggo, en inkäbb a kenyelmetlen szot hasznälnäm; viszont ha rossz hangulatu rendörrel futsz össze megbirsägolhatnak). Ätkoztam is magam h miert itt tetettem ki magam („rossz döntes“). Fel ora utän megällt egy autopälyakarbantarto, s kerdesemre közölte h a következö benzinkut 40 kmre talälhato („tökeletesen rossz döntes“), majd gyorsan megkerdeztem elvinne-e a következö peage-ig. A välasz: „Evantuelment, quoi“. „Nyilvänvaloan“, abban az ertelemben h ha nem akarom akkor is ezt fogja tenni;).

Franciaorszägban kitunöen muködik a „peage-stop“, a peage a fizetös kaput takarja, ahol mindenki (leszämitva a sajnos egyre inkäbb elszaporodo tele-peage kapukat) megäll hogy megkapja a felhajtonak megfelelo cetlit; ha pedig beszeled a nyelvet ez a ket pillanat tökeletesen eleg arra h megkerd vigyenek el a következö benzinkutig, vagy ahova epp tartasz. Viszonylag sokan stoppolnak igy, az emberek megszoktäk s mindket fel elkerulheti a morälis kombozäst ill a rendörök is hagyjäk; persze hozzätartozik h „rämenösnek“ kell lenni, mert ältaläban folyamatos forgalom zajlik. Sajnos a pulcsimat az autopälyakarbantartonäl hagytam („rossz döntes“), szerencsere felhivtäk s fel orän belul visszahozta. Nem sokkal ezutän felvett egy renaultnäl dolgozo mernök s elvitt ahhoz a bizonyos benzinkuthoz, az elvesztegetett idö ellenre örultem h vegre jo helyen vagyok s iräny Nemetorszäg. Ket cseh kamionos utän megkerdeztem egy lengyel fickot aki elvitt Wroclawig (!!!!); ez tobb mint ezer kilometer amivel beällitotta annak a török kamionosnak a rekordjät aki a bolgär hatärtol Kayseriig vitt (dontes???).

Ahogy magam ele kepzelem azt a rengeteg autot akik szerteszejjel hajtanak Europaban, egyszeruen elkepzelhetetlennek tartom h döntesröl beszeljunk. Valoszinusegek termeszetesen leteznek, azonban nem mondhatom h jo döntes ha x-szel megteszek 100 kmtert, mert lehet h Y ket perc mulva kitenne egy szar helyen 2 kmerrel arreb, ahonnan azonban Z a celig vinne. Nem azert vagyunk keptelenek dönteni mert „meg van irva“ hanem mert sehol de sehol nincs leirva; viszont annyira bonyolult folyamat sorän alakul, annyi tenyezö összjätekäbol äll össze h keptelenek vagyunk vele kalkulälni, keptelenseg elöre lätni. Persze ertem en, h ha leejtem az almat leesik, s ha el akarok menni moziba elmegyek, (vagy h bosszankodom ha elhagyom a pulcsim;)) de mindezen esemenyeknek tavolbagyuruzö következmenyeit keptelenek vagyunk meglätni, ugyanakkor ezek a dönteshelyzetek mas multbeli esemenyek jelenig gyuruzo kovetkezmenyei.

Mindezek kovetkezmenye nem vmifele nihilizmus kene hogy legyen hanem vmilyen szintu egeszseges elfogadäsa a törteneseknek; fontos h cselekedjünk s megprobaljunk vältoztatni de talän sokkal inkäbb magunk miatt s nem azert h valoban kepesek legyünk koordinälni a környezetünk. Gondolok itt arra h a mär emlitett komplexitäs következteben teljessegel megkerdöjelezem a „mi lett volna ha“ kerdesek letjogosultsägät, de mäs alapon mint a sors megirtsägät elfogadok. Amiota stoppolok ennek a „furcsa“ tudatnak a birtokäban vagyok jelen a mindennapokban; ja, s ez nem az en döntesem;)

Fine

Csutortok reggel Sven, a nemreg erkezett nemet onkentes levitt Beaum-les-damesba, s ätmäszva egy keritest elindultam az autopälya menten Montbeliard fele h par kilometer megtetele utän elerjem a viamichelin ältal jelzett benzinkutat, s megkezdodhessen az utazas, az elso allomas Klodzko 1200 km (ha Prägänak megyek csak 1000, de nem beszelem a nyelvet, kisebb a forgalom, s nem akarok csehorszägban aludni, ill a prägai korgyuru meg a milanoinäl is kegyetleneb tud lenni) majd Berlinen at Barcelona s egy francia pont a vegere, de mindez keplekeny; mint mindig hiszen a vhova utazäsnäl most is fontosabb a vhonnan elutazas; a vhova erkezes csak a vmi elhagyasanak szukseges kelleke, s mar meg is van az oly regota megälmodott „ut“.

Hogy mi tortent velem Beaumotteban arrol meg keptelen vagyok beszelni, gondolkozni, olyan mint egy nagy fekete sulyos massza amitol eloszor is jo messzire kell futni s csak aztan lehet szo bmifele feldolgozasrol. Mission accomplished, megcsinältam amiert jottem s ennek folyamatos reflexio egyengette utjät, de rengeteg olyan hatäs ert, mely se nem volt resze a „projektemnek“, se nem gätolta azt, melyek ezältal kivulestek a reflexio hatäskören. A mindennapos takaritästol kezdve, a francia nyelv elsajätitäsän ät egeszen addig h egy dizseriduval a vällamon indulok toväbb. Egyelore nem bolygatom mindezt, hagyom magam belemerulni az utazasba, s bizom benne h hazaerve megtalälom majd a formät ennek az uj tartalomnak.

Ami a beaumottei valosägot illeti, nem tudtam mit mondani. Lett nehäny barätom, vagy mondanäm h inkäbb testverem, mert amit egyutt äteltunk az mindentol fuggetlenul osszekot minket, megha mäsh is gondoljuk el az eletet. A Szamba jutott eszembe mikor azt mondta visszajonni nehezebb mint kimenni mert a bucsu „orokre“ szol. Eletemben eloszor hagytam igazan ott vmit amiben eltem, olyan ez mint egy nagy szakitäs, tudod h meg kell lennie de keptelen vagy osszekotni a multat a jovovel ezert egy teljesen eltero mosttal probälkozol. A hätterben pedig vmi monumentälis, mindent elsopro, osi ero kezdi elboritani az elmet; nehez rä jo szot talälni de en leginkäb szabadsägnak forditanäm.

Paris

Nehez parizsrol irni barmit is, vagy talan tul konnyu; ahany ember talan annyi eltero parizselmeny; el kell menni benne kell lenni, bena, de ez van. Mindemelett nekem egy hely volt ahova visszaterek, egy meghatarozo korszak tere, mely terbe torteno ujboli belehelyezkedessel merevitettem ki az idot, vagy altalaban magat a valtozast.

Negy nap alatt ujra jartam legutobbi itttartozkodasom meghatarozo helyeit, a gare de l’est melletti parktol a citén at a montparnasseig. A legvaratlanabb helyekrol s konstellaciokban tortek ram az emlekek, mind a regi utazasrol, mind az azota eltelt idoszakbol, de talan mert tul erosen kerestem vmilyen konkluziot, tanulsagot, csattanot, ahelyett h elorebb jutottam volna, akar beaumottet, akar az elotte levo idoszakot illetoen inkabb frusztracioba kotottem a gondolatmenteimet. Mikor azonban utolso nap hatulrol masztam meg a montmarte-t, felerve feloldozast nyertem. Ahogy ott alltam ujra a varos folott, a fulemben manu chaoval az emberek “folott”, s a megkettozodott ter (a jelen s az emlek) altal az ido “folott”, uzeneteket vettem a multbol. Lattam magam ket es fel evvel ezelott ugyanezeken a lepcsokon, s radobbentem h mar akkor is lattam mostani onmagam csak minderrol nem vettem tudomast. A jelen s mult kozott letesitett ilyetten kapcsolat, vagyis h a jelenben “léve” latom a multat, s latom h anno a multban “léve” lattam ezt a jelent (mint jovot), kepesse tesz arra h meglassam ebben a jelenben a jovot. Ket idopont kozti kapcsolat, kepesse tett arra h talaljak egy harmadik idopontot a jovoben, azaltal h tovabbvetitem a kapcsolatot. Ezek a pillanatok azonban mind egymas mellett parhuzamosan leteznek, “csak” kituntetet szerepeket kapnak, mint “jelen” “mult” s “jovo”. Minden egyes pillanat ujraismetli onmagat, csak mi vagyunk azok akik folyamatosan “tovabbhaladunk”, ugymond “odebbhelyezzuk a kamerat”, folyamatosan atalakitva a “Je” jel  jobbratolasaval a “Jo” jelueket “M” jeluve (egy-egy pillanat alatt, hehe). Soha nem ereztem meg ilyen tisztan az egyes pillanatok kozti kommunikacio lehetoseget.

Mellesleg ezzel lehetsegesse valik az idoutazasnak egy teljesen forradalmi felfogasa. Ugyanis az ezzel foglalkozo regenyek s filmek rengeteget “problemaznak” azon , mi tortenik ha az idoutazo “sajat magaval” talalkozik. Ha azonban az idoutazast nem a test idosikban torteno elmozdulasakent, hanem a “kamera” athelyezesekent, vagyis a szemelyisegunk egy masik idopilanatban (s testben) torteno manifesztalodasakent ertelmezzuk, mint a “Je” betu szokatlan athelyezeset, rogton mas lehetosegek s problemak vetodnek fel.

Grenoble-Paris

Reggel szakado esoben indultam, vettem tiz kisbaguettet, sonkat, sajtot, mandarint napi kosztnak, s egy oldholdbornt, aztan nekivagtam. Lampastopp, esoben, ennek minden macerajaval. (attol kezdve h keregetonek neznek addig h folyamatosan kalkulalni kell a piros-zolddel), raadasul egy neni beallt mogem stoppolni a lealoba, uh meg helyet sem tudtam valtani. Vegul szerencsem volt, egy toyota dzsippes kozepkoru fazon levitt lyon ele egy benzinkutra. Korbejarta a vilagot, s habar eleg turista modon tette, azert jokat meselt. Itt egy kicsit belassultam, mert annyira egyszeunek tuntek a tovabbiak: benzinkutrol benzinkutra, europa egyik legforgalmasabb autopalyajan. Jo masfel oraba telt mire eszbekaptam, h jellegzetes nagyvaros elotti szitu; vagyis fut-fat le kell kerdezni, mert nem az a baj h nem akarnak elvinni, hanem h kevesen mennek oda; vagyis keriteni kell vkit aki atmegy a varoson, s nincs ertelme kinezni azokat akik biztos elvisznek, mert valsz nem arra mennek. Vegul ketto fele elvitt egy bacsi macon elottig, aki algeriai francia volt s az ottani forradalom utan mas ketmillio franciaval egyetemben egyik napol a masikrol kitoloncaoltak. Kb mint nalunk a vilaghaboru utan a vagonlakok, csak szerencsesebb idoszakban, mert egyaltalan nem volt munkanelkuliseg. Tiz perc mulva felvett Philip, s dijonig vitt. ”politizaltunk”; szerinte a franciaknak gazdagok s bena h ennek ellenere nem boldogok, s allandoan panaszkodnak, meg meselte h segolan royal allitolag be akarja vezetni h minden politikus csak egy mandatumot tolthessen be, utana el kelljen hagynia a politikai palyat, ezaltal elkerulve, h mindig a kovetkezo ciklussal  (vagyis sajat ujravalasztasukkal) kalkulalva politizaljanak. 

Majd felvett Boyno, egy feltunoen meleg tanar, aki botanikat oktat, s vakaciorol tert haza, uh egyfolytaban azon sopankodott h o csak a strandon szeretne fekudni, meg h tenger s nap. Beszallva megkerdezte nem felek-e tole, furcsa csavo volt. Mintha a vilagot ket reszre osztotta volna, melegekre, s azokra akik lenezik oket, s nekem ez sehogysem passzolt. Mindenesetre egesz jot dumaltunk, tanultam nyelvet, aztan megkerdezte nem akarom-e “megprobalni” fiukkal, mert nagyon tetszem neki. Mondtam h meg nem ereztem soha kifejezest kesztetest erre, s nem hiszem h enelkul kulonosebben lenne ertelme, uh megadta az email-cimet s fontainbleu melett tett ki egy benzinkutnal mert o lekanayarodott utana. Ra ot percre megkerdezte egy tag h parizsba megyek-e; nikolaj aki most koltozott milanoba s nora aki vezette neki a kis furgont. Utkozben mondtam h mar utaztam otvenezer kmert stoppal, o mondta h o mar hatvanezret, kezetfogtunk, s innentol kezdve baratok voltunk. Egyebkent dan s most fejezte be parizsban a palentologia (!) masteret. Volt mirol beszelgetnunk. Aztan a port d’italianal letettuk a furgont felszalltunk a 47es buszra, s bezarult egy ket es fel eve megkezdett kor az eletemben; 572 (vagy ki tudja mennyi) km utan ujra parizsban vagyok.   

grenoble

fiatalok, hegyek s panelek; ebben a harom szoban eleg jol ossze lehet foglalni ezt a helyes kis francia varost, legalabbis egy abban torteno hetvegi melymeruest. Egyetemvaros, rengeteg a fiatal s persze francia, vagyis hihetetlen (bor)szines; en meg mindig ledobbnek a naciok, rasszok ilyen merteku keveredesen. Kultursokk, de sokkal atutobb, mert nem egyszeruen egy idegen orszag, idegen nyelv, idegen kultura hanem ”vilagvaros”; minden kontinens jelen van s “feherkent” kisebbsegben erzed magad. Hihetetlen kivancsi vagyok milyen tarsadalmat termel ki az a jovoben, hogy a sokszinuseg ennyire az itt elok hetkoznapjaiba importalodik (vagy inkabb h az itt elok “sokszinuek”); s mindez nem all meg a varosnal hiszen peldaul egy teljesen eltero videk-varos viszonyhoz is vezet. 

Nagyon megszerettem a regi francia belvarosokat a macskakoveikkel s hatalmas tobbszazeves epuleteivel, de grenobleban ebbol kilepve megcsap a netto kàeuropa. Elkepeszto mennyisegu paneltomb, nemileg nyugatibb (de semmivel sem lelekemelobb) formaban mint nalunk, hasonloan a “sok embert kis penzbol” logikat kovetve, (talan) megelolegezve h jo emberek, ezert kis helyen is… 

De van vmi ami meg ennel is meghatarozobb, s amihez az alapkoletetelen (ha volt ilyen) kivul nincs igazan sok koze az embereknek. A varos 200 meterrel van a tengerszint folott s minden oldalrol tobb ezer meteres hegyek veszik korul. S ezek a hegyek mindenki hegyei, fuggetlenul attol h a belvarosban vagy egy panelalaksorban vagy a zoldovezetben laksz. Mintha a varostervezok ugy gondolkoztak volna, h mindegy h ronditjuk el a varost, ugyis itt vannak a hegyek, amelyek a maguk monumentalitasaval kiemelnek a sokkolo fizikai valosagbol. Nem tudom ez mukodik-e egy eleten at de  itt a hegyek nem nyomasztanak, hanem felszabaditanak. Meghat ha mas nem, ilyen felteteek mellett a sielesre nem mondhatjuk tobbet, h a sznobok sportja.     

besancon-grenoble

 

A reggeli városból (besancon) történő már-már rituális (ami ezáltal semmivel sem szívderítőbb) kikeveredést követően hamar felvett egy asszonyság a kislányával. A következő faluig vitt mondván, h elintéz vmit s tíz perc múlva értem jön, h tovább vigyen poligny-ig; azóta se tudom mi lett vele. Napsütés és néhány veszélytelen komotos tejszínhabfelhő, ami mutatóba maradt a háromnapos esőből. Egy mosolygós fazon három kölökkel. A turistautak jelzéseiért felelős, fabrikálnak aztán kihelyezik őket; nekem tetszik (neki is). Megtanultam franciául h „torkollik” (se jeter), de csak Quincey-ig vitt, aminek egyik bejáróját teljesen elárasztotta a folyó, mondjuk senki nem izgatta magát miatta különösebben, uh szabadon mondhatom h pöpecül nézett ki. Ralph már messziről indexelt, ő is vagy ötvenszer bejárta ezt a távot, uh gondolkozás nélkül állt meg; „önrekrutáció”. Animátorként dolgozik, ami annyit tesz h turistákat szórakoztat, akik a hegyekbe (Jura) mennek vakációzni, nem irigylem érte, de nagyon jó fazon volt, nem kellett előre megnéznem a térképet hol tegyen ki, mert tudtam h ezt rábízhatom; levitt egészen Lons les-saunier-ig. Mondta h ne izguljak itt jól megy a stop (később kiderült, ezzel a véleménnyel egyáltalán nincs egyedül). Furcsa volt hallani a „ma már félnek az emberek; a stop napja leáldozott” dumához képest, de igaza volt. Szinte végig normál uton mentem, szal a hagyományos „kiteszem az ujjam” s megáll aki megáll (persze egy kis „szemezéssel” megfűszerezve); hét cigire gyújtottam rá, abból ötöt el kellett nyomnom, mert mindig hamarabb felvettek, asszem ez magáért beszél. Lonsból egy „vasfogú” kaminonos feleség vitt ki, csak 5 kmt de a tökéletes helyre: Vasúti átjáró, amin csak harminccal lehet átmenni s előtte egy hatalmas parkoló. Innen felvitt a pályára egy kamionos, akivel megbeszéltük, h a háború s a rasszizmus a két legnagyobb ökörség a világon, s h magyarország fasza hely, de a nyelvnek semmi köze az oroszhoz (egyszer felcsillant szemekkel megszólalt h „magyar posta”, hm…). Az autópályabenzinkúthoz érve végképp rádöbbentem h ez az út egész más, mint az eddigiek. Korábban egy ilyen helyre érkezés, a más nyelvet is értők, s a gyors utazás lehetőségét csillantotta fel, de most h a francia vidékről, jó kis beszélgetéseket követően érkeztem, szinte megilletődtem. Fél órán át csak néztem az embereket, s nem mertem senkit megszólítani. Nem is akartam a szükségesnél többet a pályán maradni, uh egy másik animátorral lementem 30 km egy kijáróhoz ahol rögtön felvett fabien, aki atomerőművek belső tűzálló szigetelését csinálja párizs mellett s csak hétvégére jön haza morestelbe általában a csajával, aki most sajna északon maradt („mettre le sous le bras” => a kar alá tenni azt; ahol az „az” a szexet jelenti). 20ből egyszer esik meg az a szerencse h felvesz vki, s nemcsak h nem kell figyelned, h eloszlasd a félelmeit, vagy nem csak egyszerűen érdekesnek találod magát a fazont vagy az életét, hanem beszélni kezdesz s valóban beszélsz, az életedről, a vágyaidról, mintha egy barátoddal lennél, s aztán fájó szivvel válsz el. Fabien ilyen volt, megittunk még egy sört, féltük sárközyt aztán újra az úton. Felvett egy rókaképű fazon, aki az utakról takarítja a törmeléket. Megtudtam h egy év után egy év munkanélküli-segély jár, vagy ha egy francia igazolja h három hónapja nála laksz s kerestél munkát, akkor megkapod rögtön a visát, illetve a kiskapu (une acuse) kifejezést. Majd végül egy kedves páriszi pszochológus lánykával értem grenobleba, akivel nem értettem egyet a szabad akaratot kérdését illetően, s fájlalta akatolikus egyház térvvesztését amintt alapvetően 68hoz kötött. 351km kilenctől hatig.