Nehezen talälhatnek jobb peldät annak bemutatäsära miert ällitom h letezik a sors s h ertelmetlen döntesröl beszelni. Persze ezekhez a fogalmakhoz meglehetösen speciälis jelentest pärositok, s ennek köszönhetöen a következteteseim is elteröek a hasonloan gondolkodoktol.
Tehät azon a bizonyos csutortok reggelen megindultam az autopalya menten arra amerre a benzinkutat sejtettem, felszabadultan h vegre uton, de megis frusztralva h hosszu ut van elottem s nem tudok elkezdeni stoppolni (autopälyän a sebesseg miatt eleve eselytelen; a veszelyesseg megitelese egyen fuggo, en inkäbb a kenyelmetlen szot hasznälnäm; viszont ha rossz hangulatu rendörrel futsz össze megbirsägolhatnak). Ätkoztam is magam h miert itt tetettem ki magam („rossz döntes“). Fel ora utän megällt egy autopälyakarbantarto, s kerdesemre közölte h a következö benzinkut 40 kmre talälhato („tökeletesen rossz döntes“), majd gyorsan megkerdeztem elvinne-e a következö peage-ig. A välasz: „Evantuelment, quoi“. „Nyilvänvaloan“, abban az ertelemben h ha nem akarom akkor is ezt fogja tenni;).
Franciaorszägban kitunöen muködik a „peage-stop“, a peage a fizetös kaput takarja, ahol mindenki (leszämitva a sajnos egyre inkäbb elszaporodo tele-peage kapukat) megäll hogy megkapja a felhajtonak megfelelo cetlit; ha pedig beszeled a nyelvet ez a ket pillanat tökeletesen eleg arra h megkerd vigyenek el a következö benzinkutig, vagy ahova epp tartasz. Viszonylag sokan stoppolnak igy, az emberek megszoktäk s mindket fel elkerulheti a morälis kombozäst ill a rendörök is hagyjäk; persze hozzätartozik h „rämenösnek“ kell lenni, mert ältaläban folyamatos forgalom zajlik. Sajnos a pulcsimat az autopälyakarbantartonäl hagytam („rossz döntes“), szerencsere felhivtäk s fel orän belul visszahozta. Nem sokkal ezutän felvett egy renaultnäl dolgozo mernök s elvitt ahhoz a bizonyos benzinkuthoz, az elvesztegetett idö ellenre örultem h vegre jo helyen vagyok s iräny Nemetorszäg. Ket cseh kamionos utän megkerdeztem egy lengyel fickot aki elvitt Wroclawig (!!!!); ez tobb mint ezer kilometer amivel beällitotta annak a török kamionosnak a rekordjät aki a bolgär hatärtol Kayseriig vitt (dontes???).
Ahogy magam ele kepzelem azt a rengeteg autot akik szerteszejjel hajtanak Europaban, egyszeruen elkepzelhetetlennek tartom h döntesröl beszeljunk. Valoszinusegek termeszetesen leteznek, azonban nem mondhatom h jo döntes ha x-szel megteszek 100 kmtert, mert lehet h Y ket perc mulva kitenne egy szar helyen 2 kmerrel arreb, ahonnan azonban Z a celig vinne. Nem azert vagyunk keptelenek dönteni mert „meg van irva“ hanem mert sehol de sehol nincs leirva; viszont annyira bonyolult folyamat sorän alakul, annyi tenyezö összjätekäbol äll össze h keptelenek vagyunk vele kalkulälni, keptelenseg elöre lätni. Persze ertem en, h ha leejtem az almat leesik, s ha el akarok menni moziba elmegyek, (vagy h bosszankodom ha elhagyom a pulcsim;)) de mindezen esemenyeknek tavolbagyuruzö következmenyeit keptelenek vagyunk meglätni, ugyanakkor ezek a dönteshelyzetek mas multbeli esemenyek jelenig gyuruzo kovetkezmenyei.
Mindezek kovetkezmenye nem vmifele nihilizmus kene hogy legyen hanem vmilyen szintu egeszseges elfogadäsa a törteneseknek; fontos h cselekedjünk s megprobaljunk vältoztatni de talän sokkal inkäbb magunk miatt s nem azert h valoban kepesek legyünk koordinälni a környezetünk. Gondolok itt arra h a mär emlitett komplexitäs következteben teljessegel megkerdöjelezem a „mi lett volna ha“ kerdesek letjogosultsägät, de mäs alapon mint a sors megirtsägät elfogadok. Amiota stoppolok ennek a „furcsa“ tudatnak a birtokäban vagyok jelen a mindennapokban; ja, s ez nem az en döntesem;)
